RGB és CMYK – aki e kettő betűszót meglátja, szinte biztos égnek áll az összes haja szála. Pedig a színek használatához, a színelméletnek a megértéséhez nagyon is szükséges kicsit szemügyre vennünk, mit is takarnak e szavak.
Színkeverési rendszerek
A színelmélet alapjait Isaac Newton (1643-1727) rakta le optikai kísérletei alapján. Alapvető felfedezése, hogy a prizmán átvezetett fehér fénynyaláb a spektrum színeire bomlik. Másik nagy felfedezése a napfénnyel kapcsolatban az volt, hogy a színspektrumból kiválasztott vörös (Red), zöld (Green) és kék (Blue) színek segítségével, megfelelő intenzitású keverésükkel a spektrum összes színe előállítható.
Ezt a színkeverést az alapszínek angol neveinek kezdőbetűi alapján RGB rendszernek is nevezik. Ma ezen az egyszerű felfedezésen alapszik a színes TV, a számítógépes monitor megjelenítése, a szkenner, digitális fényképezőgép rendszere. A három fényszín teljes intenzitású együttese fehér színt ad, míg kék és zöld ciánkéket (Cyan), kék és vörös bíbort (Magenta), a zöld és vörös pedig sárgát (Yellow) állít elő. Ezt a fajta színkeverést összeadó (additív) színkeverésnek mondjuk, mert a különböző színek a három alapszín más-más intenzitású összegzéseként állíthatók elő.
Kivonó (szubtraktív) színkeverés akkor történik, amikor a fényforrás fényét egy színes tárgy megváltoztatja. Ilyen eset áll elő egy diakép nézésekor, amikor a fehér fény egy része a dia színes rétegein áthaladva elnyelődik annak színes pigmentjeiben s csak a maradék jut el színként érzékelve a szemünkbe. Egy színes fénykép vagy nyomdatermék, tárgy szemlélésekor kicsit bonyolultabb a helyzet, de lényegét tekintve ugyanez a folyamat játszódik le, vagyis a fehér fényből bizonyos színek elnyelődnek, kivonódnak és csak a maradék jut a szemünkbe.
Nyomdaipar színkeverése
Egy nyomdatermék esetében a szemünkbe érkező fény útja még összetettebb, a színérzetet a festékrétegen kétszer áthaladó fény alakítja ki.
A színes fényképezésben és nyomtatásban használt alapszínek a kékeszöld vagy cián (Cyan), bíbor (Magenta) és a sárga (Yellow). A rendszert az alapszínek angol nevének kezdőbetűi alapján CMY rendszerként is emlegetik. Az ideális színtani tulajdonságokkal rendelkező szubtraktív alapszínre az jellemző, hogy a vörös, kék, zöld fénysugarakat tartalmazó fehér fényből mindegyik elnyel egyet, a másik kettőt pedig akadálytalanul átengedi. Vagyis a sárga (Yellow) szín teljesen elnyeli a kéket, de veszteség nélkül átengedi a vöröset és a zöldet. A bíbor (Magenta) teljesen elnyeli a zöldet, viszont simán átengedi a vöröset és a kéket. A cián (Cyan) teljes mértékben elnyeli a vöröset, ugyanakkor akadálytalanul átengedi a kéket és a zöldet. Ha a szubtraktív alapszíneket egymásra rétegezzük, akkor a következő színeket kapjuk:
cián + bíbor = kék
sárga + cián = zöld
sárga + bíbor = vörös
sárga+ bíbor + cián = fekete.
A két színkeverési rendszer elméletben egymás komplementere, egyikből a másik előállítható. Amíg az RGB alapszínek fényszínek, addig a CMY alapszínei pigmentek, festékek, melyek többnyire transzparens tulajdonságúak. A három alapszín pigmentjei azonban egymásra nyomtatva nem adnak tökéletes feketét, ezért szükséges a fekete (key, kulcs) szín behozása.
